Ülök a gép előtt és még mindig nem hiszem el! Pedig ott van. Ott vagyok. Én. Épp a füvet nyírom a kertben. Hol máshol? És akárhogy is nézem ez a fotó rendkívül előnytelen. Persze attól függ mihez viszonyítunk. Életet adtam négy gyereknek. Na, ahhoz képest még bombázó vagyok. Szerintem. A férjem is mindig vígasztal, hogy alig pettyhüdt a bőröm. Az is csak a hasamon. Yasmine Bleeth azért nem bújhatna el mellettem, talán mögöttem.
Kétszer is megnézem, háromszor is, keresem a jellegzetes vonásaimat, és akárhogy is nézem, nem tudom azt mondani, hogy ez nem én vagyok. Hogy kerültem oda? Két nappal ezelőtti a kép. Gyanútlanul, kis hálóingben, kócosan szaladtam ki az újságért. Ennél komolyabb tervem nem volt aznapra. Korán volt még. Szinte hajnal. Csak kiszaladtam az újságért és visszafele megláttam a füvet. Már megint eltelt egy hét! Gondoltam felhozom a fűnyírót, ráteszem a töltőre, és majd délután lenyírom. De a férjem már este feltöltötte, így gondoltam még egyet, lenyírom most, ha már kint vagyok úgyis.
Lenyírtam. Látszik a képen, hogy szép. A pázsit. Én már kevésbé. Épp lehajolok, a hajam így még ziláltabb, a fenekemet épphogy takarja a kis hálóingem csipkés alja. A bőröm fodrozódik a hajnali fényben. Narancsosan. Vizes volt még a fű. Erre nem gondoltam. A vizes fű beragadhat! Be is ragadt. Lehajoltam hát – többször is – hogy a fűnyíró késéből kiszedjem a beragadt, harmatos csomókat. Ekkor történthetett. A szobája ablakából. De akkor sem értem miért? Ez a kép egyáltalán nem előnyös. És mirét nem szólt előtte? Mielőtt felrakta. Te Lizzi, kiabálok a tetőtérbe a tizennégy éves kislányomnak, mi ez itt ez a kép rólam? Milyen kép, hangzik a kurta, de annál flegmább válasz. Hát a Falon. Ja, semmi, mondja. Próbálom magyarázni, hogy ez nem járja, de a hangom rezignálttá válik, ahogy látom a kommenteket. Már mindegy. Több százan látták és ki tudja még hányan továbbították és ők kiknek és hova és még hány embernek és…
Én mindig olyan szép képeket teszek fel Lizziről. Meg a többiekről is. Még arra is figyelek, hogy mosolyogjanak. A morcos képeket nem szeretem. Ügyelek arra is, hogy csak szép ruhás képek kerüljenek fel. A megjelenés fontos. A múltkor is, itt voltak a kis barátnői, sminkeltek, lakkoztak, cicomázkodtak. Hát olyan szép emlék lett belőle! Cukik. Aranyosak.
Én meg itt, így! Még mindig nem értem…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: